Szia, Tanács Éva vagyok!
Nagyon sokat rágódtam, hogy mit is írhatnék bemutatkozásként, ami nem sablonos, kicsit más, mint a többi. Ne legyen önfényezős, beképzelt, többet mutató, mint amilyen igazából vagyok. Ne adjak keveset, de túl sokat sem önmagamból és a legfontosabb, hogy mindezt hitelesen...
De amit írni tudok, az mégsem lesz egyedi, mégpedig azért, mert egy teljesen átlagos nő, 3 gyerek édesanyja és feleség vagyok. Olyan , mint a legtöbbünk. Keresem az utam, a boldogságom, megyek a vágyaim, álmaim után, mindezt kompromisszumokkal és nem minden áron.
A fényképezés 8- 10 éve vált a szenvedélyemmé, a kislányom születése után. Azóta rabja vagyok, szinte függő. :) Bár a férjem szerint már korábban is voltak a fotózáshoz való érdeklődésemnek jelei ( már a kirándulásokon is túl sokat bajlódtam egy kép elkészítésével), soha előtte nem jutott egy pillanatra sem eszembe, hogy fotós legyek. Még csak hobbim sem volt ezelőtt... Úgyhogy nagyon nagy kincs ez az életemben, feltölt, majd lemerít, szárnyalok, azután zuhanok...De IMÁDOM minden szépségével és nehézségével együtt. Már önmagában azért, mert a gyerekeimnek olyan emlékeket hagyok, amit remélem az unokáimmal olyan érdeklődéssel és boldogsággal nézegetnek majd, amilyennel mi a régi családi képeket. Órákig tudjuk bújni őket, pedig nincs sok és már legalább 1000-szer láttuk! Óriási büszkeség tölti el a szívem, amikor ezt nem csak az én családomnak tudom megadni, hanem másoknak is. Mikor maradandó emlékeket tudok csempészni az életetekbe, látom és olvasom az elégedettséget, a kedves soraitokat, akkor biztosan tudom, hogy ez az én utam, megérte és megéri minden belefektetett energia.
